Így ferdít a Reuters magyarországi médiaelemzése

A transzparencia és a szakmaiság hiánya jellemzi a liberális oldalon felkapott elemzést.

Jól bejáratott hálózat alakult ki hazánk lejáratására.
A liberális média egyik új kifinomult kifinomult propaganda-technikáját fedte fel a Bennfentes. A portál szerint magyar újságírók – vélhetően a HVG-hez köthető körből – álnevek alatt publikálnak liberális narratívát követő cikkeket neves nyugati médiumokban, például a francia Le Figaro hasábjain,
majd ezeket a cikkeket magyarra visszafordítva, a nyugati média tekintélyével hitelesítve terjesztik Magyarországon ezeket az álláspontokat, különösen a HVG360 felületén.
A cikk középpontjában a Le Figaro „Albert Kornél” nevű, budapesti tudósítójaként bemutatott szerző áll, akiről a Bennfentes állítása szerint egy valóságban nem létező személy, csupán egy propagandaeszközként használt álnév.
A „Weyerbélázás” eredete és lényege
A „Weyerbélázás” kifejezés Weyer Béla újságíró 1990-es évekbeli tevékenységére utal, amikor a budapesti tudósító a német Süddeutsche Zeitungnak küldött anyagokat, amelyeket az ellenzéki magyar média úgy tálalt, mintha a „tekintélyes német liberális lap” független véleményét közvetítenék, elhallgatva, hogy az információk valójában magyar forrásból, Budapestről származnak.
A Bennfentes szerint a mostani „Weyerbélázás 2.0” ugyanezen a sémán alapul: magyar újságírók nyugati lapokban helyeznek el cikkeket, amelyek az Orbán-kormányt és annak vezetőjét rágalmazzák, majd ezeket a cikkeket a magyar ellenzéki média, különösen a HVG360, úgy mutatja be, mint a „művelt Nyugat” véleményét. Ez a technika a nyugati média tekintélyét használja fel az ellenzéki propaganda hitelesítésére.
A Bennfentes alaposan megvizsgálta „Albert Kornél” létezését, és arra a következtetésre jutott, hogy ilyen nevű újságíró nem létezik Magyarországon. A szerző nem szerepel újságírói szakmai adatbázisokban, Soros-féle civil szervezetek összefoglalóiban, nem kapott szakmai díjakat, és semmilyen nyoma nincs a közösségi médiában (X, TikTok, Facebook, Telegram, Instagram, YouTube) újságíróként. Telefonkönyvekben az Albert Kornél / Kornél Albert neveknek nincs nyoma.
Az internetes keresések során a név alatt csak hétköznapi emberek bukkannak fel, például:
Egyikük sem újságíró, és semmilyen kapcsolatuk nincs a médiával. A cikk szerint „Albert Kornél” tehát egy kitalált név, amelyet valószínűleg a HVG szerkesztőségéhez köthető személy(ek) használnak, hogy elfedjék valódi kilétüket.
A cikk szerint „Albert Kornél” cikkei a Le Figaro hasábjain 2022. szeptember 26-án jelentek meg először, és azóta rendszeresen olvashatók, különösen 2024-től kezdve, amikor a cikkek száma és a bennük lévő megbélyegző vélemények erőssége jelentősen megnőtt. A cikkek témái az Orbán-kormányt és politikáját támadják, és olyan ellenzéki narratívákat erősítenek, mint:
A Bennfentes szerint ezek a cikkek nem tartalmaznak új információkat a magyar ellenzéki média narratíváihoz képest, csupán azok összefoglalásai, amelyeket a Le Figaro tekintélyével „hitelesítenek”. A cikkek stílusa és narratívája a HVG anekdotikus, meseszövő technikájához hasonlít, ami arra utal, hogy a szerző a HVG szerkesztőségéhez köthető – állapította meg a portál.
A cikk kiemeli, hogy „Albert Kornél” cikkei nem kizárólag a Le Figaro hasábjain jelennek meg, hanem más nyugati lapokban is, például a német WELT-ben, a Leading European Newspaper Alliance (LENA) nevű együttműködés keretében, amely olyan lapokat foglal magában, mint a spanyol El País vagy a belga Le Soir. Ez a hálózat lehetővé teszi, hogy a cikkek körbejárjanak a nyugati médiában, így hitelesítve a magyar ellenzéki narratívát.
A Bennfentes szerint ez a körkörös visszaidézés a nemzetközi tudósítói körökben is beágyazódott magyar újságírók tevékenységének része, akik egymás anyagaira hivatkozva erősítik a propagandát. Például amikor egy valós francia tudósító X-profilján is megosztja a Le Figaro „Albert Kornél” cikkeire hivatkozó anyagokat, akkor ez azt sugallja, hogy a propagandaanyagok a nemzetközi média részévé váltak. A cikk szerint ez a hálózat sikeresen hitelesíti a narratíváját, hiszen a nyugati olvasók és a magyar ellenzéki közönség számára a Le Figaro neve garancia a hitelességre.
Ezt is ajánljuk a témában
A transzparencia és a szakmaiság hiánya jellemzi a liberális oldalon felkapott elemzést.
A Bennfentes áttekintette „Albert Kornél” Le Figaro-ban megjelent cikkeit, amelyek száma 2022-től 2025-ig több mint 70, és a következő témák köré csoportosulnak:
A cikkek gyakran vádolják Orbánt oroszbarátsággal, Putyinnal és Lukasenkóval való együttműködéssel, valamint az EU-val és a NATO-val szembeni különutassággal (pl. „Orbán Viktor nem akar elszakadni Moszkvától”, „Orbán Viktor nehéz időszaka”).
A pedofil- és kegyelmi botrányok, valamint Magyar Péter politikai szerepének kiemelése (pl. „Magyar Péter, az Orbán Viktor helyét megcélzó aranyifjú”).
A népesedéspolitika kudarcának, az infláció hatásainak vagy a vallásosság csökkenésének hangsúlyozása (pl. „A magyarok tömegesen fordulnak el a vallástól”).
A magyar határvédelem és migránspolitika kritikája (pl. „A magyar határnál ez a kerítés nem állítja meg a migránsokat”).
Orbán keleti orientációjának (pl. Kína, Törökország) és Trump-támogatásának kiemelése (pl. „Orbán Viktor Donald Trumpra támaszkodik”).
A portál megállapította, hogy a cikkek száma és hangneme 2024-től érezhetően erősödött, párhuzamosan a HVG360 általi átvételek növekedésével. A Bennfentes szerint ez a propaganda időzítése politikai célokat szolgál, például az Orbán-kormány gyengítését a 2026-os választások előtt.
A Bennfentes szerint tehát „Albert Kornél” csupán egy propagandaeszköz, amelynek célja a magyar kormányt rágalmazni és a liberális narratívát terjeszteni a nemzetközi és magyar médiában. A cikkek a HVG-hez köthető újságírói körhöz kötődhetnek, és a Le Figaro tekintélyét használják fel az ellenzéki propaganda hitelesítésére.
A „Weyerbélázás 2.0” egy évtizedek óta működő technika modern változata, amely a globalizált média és a közösségi platformok korában különösen hatékony. Arra figyelmeztet a portál, hogy ez a hálózatos propaganda nemcsak a magyar közvéleményt célozza, hanem a nemzetközi diskurzust is befolyásolja, miközben a valódi szerző kilétét gondosan elfedik.
Nyitókép forrása: Thomas Breher / Piaxabay
Ezt is ajánljuk a témában
Egy nemzetközi felmérésre hivatkozva a legolvasottabb politikai hírportáljának hazudja magát a Telex, holott a valós adatok alapján pár hellyel hátrébb van. Érdekes mód a régóta az első tíz közt szereplő Mandiner meg sem jelenik a felmérésben.
***